Krefiti

Azon gondolkodtam, mi is történhetett azzal a pár régi, elnyűtt cipőmmel, amit anyukám a minap kihajított a szemétre. Már régen kinőttem őket, egy darabig a cipőspolc legalján szomorkodtak, aztán anya egy nap vásárolt egy pár új cipőt és a régieket kihajította. Lehet, hogy a két régi kiscipőm bánatában világgá ment, abban a reményben, hogy valaki rájuk talál.
Sokat gondolkoztam, hogyan is alakult az én két régi cipőm sorsa, miután anya kihajította őket. Lehet, hogy így…

Egyszer csak a két kiscipő találkozott egy copfos, vidám kislánnyal. Megszólítottak bátortalanul:
– Mondd, kislány, lennél a mi új gazdánk? A régi csak úgy kihajított, mert kinőtt minket.
– Hát, az igaz, hogy nem az én lábamra valók vagytok, de csak gyertek utánam, majd én befogadlak titeket – mondta a vidám kislány.
Megörült a két kiscipő az új gazdinak és hangosan tipegve követte a kislányt.
Egy hatalmas kapu mögé, egy még hatalmasabb kertbe vezette őket.
– Ez az én udvarom és a kertem – dicsekedett a kislány. – A papával itt szoktunk kertészkedni.
Gyönyörű szép kert volt, telistele hatalmas rózsabokrokkal és mindenféle színes virággal, amik csak úgy ragyogtak a nyári napsütésben.
A két kiscipő csak ámult-bámult, mire a kislány egy hatalmas vödör vízzel tért vissza. Mind a két cipőt alaposan lemosta és mire a nyári napon megszáradtak, már ajándékot is kaptak a kislánytól: két új cipőfűzőt.
A kislány belefűzte a színes szalagokat a cipőkbe, akik örömükben felkiáltottak:
– Jaj, de szépek vagyunk!
A kislány, hogy tovább fokozza örömüket, még színes virágokat is rajzolt rajuk, sőt nevet is adott nekik: Jobbaska és Baloska.
Sosem volt meg ilyen boldog a két kiscipő, sőt másnap még nagyobb meglepetésben volt részük, amikor a kislány a lábára húzta őket.
– Így ni, ti majd jók lesztek kertészcipőnek – mondta a kislány, s azzal elindult a rózsabokrok felé, hogy illatos csokrot szedjen anyukájának.
A két kiscipő mindennap alaposan meghálálta a kislánynak az értük tett jó szolgálatot azzal, hogy boldogan járták vele együtt a hatalmas kertet.
Így élt boldogan a két kiscipő, s most már biztosak voltak benne, hogy sosem kell elszakadniuk gazdájuktól, mert ha el is koszosodnak a kerti munkák alatt, a kislány majd gondjukat viseli.