Az emberi érzelmi világ a legérthetetlenebb dolog, amivel valaha is találkozhattunk. Azokat bántjuk, akiket a legjobban szeretünk, és olyanokat taszítunk el magunk mellől, akik a legfontosabbaknak bizonyulnak életünkben. Család, barátok.
Mindenki ismeri az érzést, mikor visszagondolva a múltra, megbánja tetteit és szavait. Mikor az emlékezésből szívszorító és lelket tépő gondolatok lesznek, s ilyenkor legtöbbször rájövünk hibáinkra, de már félünk (és talán késő is) kimondani a sajnálom szót. Zsákutca, ahonnan csak a felejtés mutathat kiutat, az, hogy nem szabad a múltban élni. Persze könnyű kimondani, hogy 'elfelejtem a múltat'. Bàrcsak valóban ilyen egyszerű lenne, de ezt csak az idő és a körülöttünk lévő emberek segíthetik előre. A hű barátok, az egészen agykikapcsoló hobbik és persze a család. Ezek adják az igazi örömöt számunkra. Meg kell terveznünk a jövőt az újakkal, és elengedni a múltat a régiekkel. Talán ez a legfontosabb, mert így tudunk élni, és így tudjuk élvezni, hogy élünk!
( 1 Szavazat )
