Színkavalkád

fMegosztás

Tweet

Minden lelassul

fMegosztás

Tweet

Ezt a szerelmem szívműtéte előtt írtam. Képzelhetitek, mennyire féltem és féltettem. Napokig abban az állapotban voltam, mintha már nyert is volna a rossz 50%. Szerencsére nem így történt.

Minden lelassul, el-elhomályosodik.
Bár tudom, nagy a forgalom, mégis mindent üresnek látok.
Üresnek, mert Te nem vagy.
Feltörnek az emlékek a szívemben;
mint gőzölgő gejzír a meghasadt földből.
A gőze árnyék;
A múltunk árnyéka;
Egy kísértő árny, mely innentől kezdve
kísér egész életemet során.
Harcolok, küzdök;
De most már, hogy nem vagy, minek?
Csak a könnyeim ellen.
Már senkit nem tekintek ellenségnek.
Most már ők csak homályos alakok,
akik néha beszélnek hozzám,
de nem értem mit mondanak;
Mert szüntelen csak a Te hangodat keresem.
Öklendezek a sírástól.
Azt kívánom bárcsak kihánynám a lelkem.

Szerelemféltés

fMegosztás

Tweet

A szerelemféltés veszélyes dolog,
Főleg ha a párod az egyetlen drogod!
Két kapcsolatot tesz tönkre,
Ha legjobb barátnő van az ügyben.
Már többször elveszítettelek;
Biztos nem bírnék ki még egyet!
Ha csak viccelsz is vele,
A fejedben megfordult.
Ne játsz ilyennel!
Köztünk valami eltorzult...

Kávéhoz

fMegosztás

Tweet

Szívszilánk

fMegosztás

Tweet

Szívemben tűz égett érted
De ezt már régen kioltotta vérem
Melynek forrását te fakasztottad
És ezzel elmém végleg kiakasztottad
Ám egy parányi parázsló szilánk megmaradt
És most erre a porszemre bízom sorsunkat
Ezt a miniatűr szivszilánkot felgyújthatod
De eszközként csak szíved lángját használhatod
Csak remélni tudom hogy megteszed
És ezt a kis lüktető morzsát nem felperzseled
Mondani szokták: "A remény hal meg utoljára"
De tudom, ha már halott leszek sem szédül reményem sírjába.

Kilátástalanság

fMegosztás

Tweet

Visszatérő fájdalom,
Üresség kínoz.
Élek én? Szárnyalok?
Ááá, dehogy! Szájalok.
Tartoznék egy sírhoz!...

Szabadulni szeretnék;
Egy kis önállóságot!
Azt hinnék elesnék;
Ezért elvész a nevetés,
És felemészt a szenvedés.
Soha több álnokságot!

Itt nem hat az akarat,
Elnyomják a fiatalt.
Csak írom a szavakat,
Kaparom a falakat;
És eldobom az agyamat!
Emberek! Irgalmat!

Lett volna egy lehetőség:
Angliába elmennem;
Nem tovább fél esztendőnél,
A jelen elől elrejtőznék.
De egy főért
Fájdalommal kergetőznék.
Szeret ő még,
De ima harcol ellenem!...

Ezzel utamba állt,
Pedig nem ellenségem.
Útlevelem lejárt.
S kívánom a halált...
Apa, gyere értem!

Ott nyugalom várna,
Nem úgy mint "itthon".
"Nem" vagyok árva,
Az Ég miért szánna?
Gergőt kába álma várja;
Arcát simítom.

Nem úgy mint ő.
Széthasad a lelkem!
A könnyeket-nem-kímélő,
A sors, eljő,
Aki bizony ő,
Keserű jövendő...
De nagyon szeretem.

Maradnom kell hát.
Bízhatok az időben,
Elmém más megoldást nem lát,
De a jövő majd ád.
Kell ám a kitartás!
Anélkül kilőnek...

Erő, elhagyni ne merj!
Szükségem van rátok!
Mellettem állsz Szerelmem?
Óvsz engem Istenem?
Túl fogsz élni lelkem?
Idő, sietsz nekem?
Általatok enyhül átkom...

Portré

fMegosztás

Tweet

Küzdelem

fMegosztás

Tweet

Ringbe szálltam
Felálltam bátran
Veled szembe,
Belenéztem a szemedbe.
Elindult a menet
De már az elején vesztettem.
Sok kis ütéssel indítottál
Mégis szeretetet lobbantottál...
Már nem is védtem az arcom,
Bármit elnéztem amit tőled kapok.

Bedagadt a szemem
Feltépted a szám
Véget ért a menet,
Kezem leesett lazán.

Hallottuk a csengőt
Mely véget vetett,
Maradék erőd
Mégis összeszedted.
Ütöttél még egyet.
Eltaláltál egy utolsó gyomorideget.

Aztán abbahagytad volna
De provokáltam,
Én szaladtam kezedbe
S senki nem szólt közbe.
Mert közönségünk néma volt.

Kiszáradtam,
Akár a sivatagban.
Éhen-szomjan
Feküdtem a salakban.
Kaját, vizet nyújtottál felém
Próbáltam elvenni, gyengén...
De az utolsó pillanatban
Érdektelennek nyilvánítottál
S oda nem adtad.
Hagytad had feküdjek tovább.

Mozdulatlan vagyok.
Vesztes vagyok.
Te kiléptél a ringből
S hátra sem néztél.
Te megtetted viccből,
Magadnak szórakozást idéztél
Egy unalmas napra.
Nem számít én mi mindent tettem egy lapra.

Arany nap

fMegosztás

Tweet

A naplemente megmutatja, hogy egy befejezés is lehet szép...

Tavasz

fMegosztás

Tweet

Vámpírkeringő

fMegosztás

Tweet

beléptem a nagy táncterembe
a vér megalvadt az ereimben
az összes szempár rám szegeződött
s a vonzerőm lelepleződött

csintalan mosolyok a semmiből
lírai szöveg egy idézetből
egy sikoltás az egyik teremből
pár kacagó hang a végzetből

a táncparketten vér folyt
hölgyek nyakán, harapásfolt
a csillárokban gyertyák égtek
s férfiak táncra kértek

vérvörös ajkaimba beleharaptak
feszes fenekembe belemarkoltak
éles fogaik kétszeresre megnőttek
aranybarna szemeik megöltek

szemeim lángolni kezdtek
s a férfiak engem figyeltek
táncpartnerem magához húzott
s a másik percben már fuldoklott

belemélyítettem a szemfogaimat
s megbűvöltem másokat
a vér csak folyt a számba
s az idióta belemarkolt a nyakamba

hirtelen darabokra zúztam a nyakát
és levette rólam a markát
fekete ruhám a földet húzta
s a vastagon csöpögő vért nyúzta

a táncparkett tovább mozgott
s két hölgy rám morgott
magamban egyet káromkodtam
s kecses mozdulatokkal eltávoztam

Töltsd fel te is a saját alkotásodat!

fMegosztás

Tweet

Minden hónapban sok ajándék vár rád, ezzel is biztatunk a kreatív munkára. Töltsd fel te is a Krefitire saját versedet, novelládat, rajzodat, fotódat, videódat, gondolataidat. Alkotásodat a szerkesztoseg@krefiti.hu címre küldd.

Tüntesd fel benne az alábbiakat:

1. felhasználónév (ez kerül szerzőként a munkádhoz, lehet a neved is)
2. az alkotásod címét és a kategória nevét
3. ha Facebookon küldesz alkotást, egy e-mail címet is írjál, ahol elérhetünk

Minden írásra, képre, alkotásra szavazni lehet. A véleményedet is bátran megoszthatod! Nemcsak egy alkotást küldhetsz, folyamatosan várjuk a kreatív munkákat. Nyerteseket minden hónap első napján hirdetünk.

Gyűjtsd a szavazatokat, lájkokat mindennap, Facebook-oldalunkon, Instán is kövess minket!

Ha bármilyen kérdésed van, bátran tedd fel, akár itt, akár a szerkesztőség e-mail címén vagy Facebook-oldalán.