Volt szerencsém megtapasztalni, így, hogy már több unokaöcsém és unokahúgom is született az utóbbi években, hogy bizony nagyon sok múlik azon, amikor az ember babakocsi vásárláson gondolkodik, hogy milyen az adott család életmódja. Az egyik unokatestvéremék mondjuk romantikus életkörülményekre vágytak egy erdő közelében, ezért felköltöztek egy Budapest környéki némiképp lakott területre, ahol kisebb házban, farkaskutyákkal élik az életüket, majd a környezet és a számukra ideális életkörülmények okozta harmóniában még egy gyermekáldás is meglepte őket.
Unokahúgom körülményei tehát a számomra szokványos városi élettől eltérő módon kavicsos utakkal, ágas-bogas erdei ösvényekkel, az utcákon nagy dombokkal és meredek lejtőkkel van tűzdelve, melyhez természetesen nem is akármilyen babakocsi kreálmány dukál, hiszen ilyen hegyi ösvényeken nem lehetne őt biztonságosan eltologatni sem egy böszme nagy járgánnyal, sem pedig egy olyannal, mely összecsuklik minden szikladarab alatt. Az ilyen túrázósabb, gyaloglósabb platformokon sport babakocsit ajánlott használni.
Bár unokahúgom egy mountain baby lett, akinek ehhez megfelelő babakocsi kellett, de vannak az unokaöcsémék is, akik talán a másik legnagyobb szélsőségre rendezkedtek be, hiszen szülei az Alföld tengersík vidékét jelölték ki ideális helyszínnek az otthonteremtéshez. Pusztai kis rokonom számára ezáltal az egyetlen domború forma, amit láthatna, az a Tisza szabályozatlan formája volna, de ott még azt is megregulázták. Az egyenletes talajon a gyermeket igazából úri babakocsiban tologathatja a mamája.