A falu nevét nem írjuk le, mert a története bármelyik magyar kistelepülésé lehetne. Kilencszáz lakos, egy óvoda tizenhét gyerekkel, egy focipálya, amelyet inkább a kecskék használnak, és egy játszótér a kultúrház mögött, amelynek utolsó hintáját 2019-ben szerelték le, mert az ellenőr nem engedte tovább használni. Azóta a gyerekek a buszmegálló korlátján hintáztak.
Az első lépés: egy anyuka és egy táblázat
A történet nem a polgármesteri hivatalban kezdődött, hanem egy óvodai szülői értekezleten. Egy fiatal anyuka, aki a szomszéd városból költözött vissza a faluba, hazamenve kinyitott egy táblázatot, és összeírta, mi hiányzik: hinta, csúszda, homokozó, pad, kerítés, ivókút. Mellé odaírta, mennyi lehet mindez. A szám ijesztő volt egy olyan falunak, amelynek éves költségvetéséből a hóeltakarítás is nehezen jön ki.
A következő testületi ülésen mégis felolvasta. A polgármester, aki maga is nagyapa, nem mondott nemet. Azt mondta: nézzük meg, van-e rá pályázat.
A pályázat, amely a kis falvaknak szól
Volt. A Magyar Falu Program évek óta külön kiírást tart fenn az óvodai játszóudvarok és a közterületi játszóterek fejlesztésére, és ez a kiírás kifejezetten az ötezer lakos alatti településeknek szól. A 2026-os forduló legfeljebb nyolcmillió forintot adott egy pályázóra, száz százalékos támogatási intenzitással, vagyis önerő nélkül, és előfinanszírozással. A falu számára ez a különbség volt az álom és a valóság között.
A kiírás rugalmasnak bizonyult: nem csak új játszótér építésére, hanem meglévő eszközök felújítására, óvodaudvar bővítésére, kerítésre, ivókútra, padokra és hulladékgyűjtőkre is lehetett kérni forrást. A táblázat tételei egytől egyig beleillettek.
A buktató: a műszaki dokumentáció
Itt jött az első komoly akadály. A pályázathoz tanúsított eszközökről, telepítési tervről és költségbecslésről szóló dokumentáció kellett, határidőre. A faluban nem volt sem műszaki ügyintéző, sem tervező, a polgármester pedig főállásban a helyi iskolában tanít.
A megoldást a szomszéd település polgármestere adta, aki két évvel korábban már végigjárta ugyanezt az utat. Azt tanácsolta: keressenek olyan gyártót, amelyik nem csak eszközt ad el, hanem a pályázati dokumentációt is elkészíti, és a kivitelezést is vállalja. Így került a képbe a péceli Faberland, amelyik a Magyar Falu Program játszótér pályázat teljes folyamatában támogatja az önkormányzatokat: felméri a helyszínt, elkészíti a pályázathoz szükséges műszaki anyagot, majd nyertes pályázat esetén legyártja és telepíti a játszóteret.
A felmérésre egy esős novemberi délelőttön került sor. A tervező megnézte a terepet, a kultúrház mögötti lejtőt, a két öreg diófát, amelyeket a falu nem akart kivágni, és a buszmegállót, ahonnan a gyerekek átszaladnak. Két héttel később megérkezett a terv: a diófák maradtak, árnyékot adnak a homokozónak, a hintát a lejtő aljára tették, a játszóvárat pedig úgy forgatták el, hogy a csúszda kifutója ne a megálló felé nézzen.
A döntés és a várakozás
A pályázatot januárban adták be. A kiírás szerint a döntésre a beadási határidőtől számítva hatvan nap állt rendelkezésre. Ez a hatvan nap a falu életében hosszúnak bizonyult: a szülői csoportban hetente megkérdezte valaki, van-e hír.
Márciusban jött a válasz: nyertek. A támogatási összeg előfinanszírozásként érkezett, így a falunak nem kellett hitelt felvennie a kivitelezés idejére.
Az átadás
A telepítés egy hét alatt lezajlott. A gyártó a saját csapatával érkezett, az alapozástól a végső ellenőrzésig mindent ők végeztek. Az eszközöket a használatba vétel előtt átnézték, a dokumentációt átadták az önkormányzatnak, és felajánlottak egy karbantartási szerződést is, amelyet a testület a következő ülésen el is fogadott.
Az átadó ünnepségen a polgármester rövid beszédet mondott, de senki nem figyelt rá, mert a tizenhét óvodás már a csúszdán volt. Az anyuka, akié a táblázat volt, a padon ült, és azt mondta: „Két éve még azt hittem, ez lehetetlen.”
Mit tanulhatnak ebből más falvak?
Hármat. Először: a pályázat létezik, és kifejezetten a kis településeknek szól, de a kiírások időben korlátosak, ezért érdemes már az előző évben figyelni a megjelenésüket. Másodszor: a dokumentáció a legnagyobb akadály, ezért válasszanak olyan partnert, amelyik ebben is segít. Harmadszor: a játszótér nem a pályázat végén, hanem a karbantartással kezdődik igazán. Egy kis falu megtanulta ezt. A buszmegálló korlátja azóta üres.